Bizonyára nagyon sokan ismerik, még ha nem is áthatóan, a Daft Punk nevű együttest. A francia duó még a nyolcvanas évek végén alakult, azóta pedig szinte töretlen sikernek örvendenek. Talán a valaha volt egyik legismertebb számuk a „Harder, Better, Faster, Stronger”, amit 2001-es kiadása óta rengetegen adtak elő, dolgoztak fel, vagy éppen használtak fel az eredeti előadókon kívül. Szerintem már önmagában ez is azt mutatja, hogy a Daft Punk egy olyan együttes, amire érdemes odafigyelni, és akik már letettek az asztalra valami komolyat az évek során. Hajrá, modern bandák, van hová fejlődni!
Annak ellenére, hogy hosszú évek, sőt, manapság már nyugodtan mondhatjuk, hogy évtizedek, sikerei állnak a hátuk mögött, nem hagyják abba a munkát. Gyakran jelennek meg új számaik, például 2013-ban a nyár legnagyobb slágere az ő nevükhöz volt köthető: A Pharrell Williams-el közösen elkészített Get Lucky című szerzemény a mai napig gyakran hallható rádiókban, köszönhetően annak, hogy első hallásra mindenki elismerően fogadta.
És miért is olyan érdekes a Daft Punk a zenéjükön kívül? Azt hiszem, ennek az egyik legfőbb oka az lehet, hogy a megjelenésükben már védjeggyé vált a bukósisak. Persze nem olyan bukósisakra kell gondolni, amit a motorosok használnak saját védelmükre, de ahhoz nagyon hasonló. Őszintén szólva, ha az ember nem nagy szakértője a bukósisakoknak, akkor első ránézésre a Daft Punk pont úgy néz ki egy-egy koncerten, mintha épp most érkeztek volna motorral és nem volt idejük levenni a bukósisakjaikat.
Amikor először láttam klipjüket, akkor egyből az futott át az agyamon, hogy mégis miért választották ezt az egyedi külsőt maguknak. Úgy gondoltam, hogy van benne némi magamutogatás (annak ellenére, hogy a zenészek arca pont nem látszik), hiszen a zeneiparban azokra figyelnek fel leginkább, akik minél egyedibbek és feltűnőbbek. A másik gondolatom pedig az volt, hogy ők is, hozzám hasonlóan, rajonganak a motorozásért és nem félnek ezt másoknak is megmutatni.
Nos, az igazság az, hogy nemrégiben utána olvastam az együttesnek, mert spekulációk helyett szerettem volna tudni, hogy mi a tényleges magyarázat a külsejükre. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy ez a bukósisakosdi egyáltalán nem a motorozásra akarja emlékeztetni a nézőket, hanem ezekkel a sisakokkal egy robotszerű megjelenésre törekednek. Hmm… Talán más zenekedvelőknek ez már az elejétől kezdve egyértelmű volt, de az én motoros énem egyből a motorozásra és nem a robotikára asszociált. Egyébként pedig a céljuk ezzel az volt, hogy ne csak a zenéjük hordozzon ilyesfajta elemeket, hanem a megjelenésük is.
A másik indokuk pedig a sisak mögé rajtőzésre az, hogy szeretnék megtartani a privát szférájukat. Néhány dolgot persze lehet tudni a duó tagjairól, de mindig is kerülték a nyilvánosságot. Ezt könnyen meg tudom érteni, hiszen ezáltal, hogy az arcuk nem olyan közismert, mint mondjuk Mick Jaggernek, vagy Axl Rose-nak, így legalább végig tudnak menni anélkül az után, hogy rajongók rohanják meg őket. Egy kis magánélet mindenkinek kijár, nemde bár?
Arról nem is beszélve, hogy a rejtőzködésüknek köszönhetően sosem azzal hívják fel magukra figyelmet, amit a magánéletükben tesznek, hanem csakis a zenéjükkel. Ez nekem elég szimpatikus. Nem egy olyan előadó van, aki főként csak a miatt kerül a figyelem központjába, mert túl sokat bulizik, vagy zűrös a szerelmi élete, nem pedig azért, mert valami jót tett le az asztalra.
Igaz, hogy a Daft Punk nem a valaha volt kedvenc együttesem, de szívesen hallgatom a számaikat és tudom értékelni azt, amit csinálnak. Azt hiszem, ha legközelebb meghívnak egy olyan buliba, ahol be kell öltözni, legyen szó akár farsangi mulatságról, akár egy mostanában népszerűvé váló Halloween buliról, akkor én Daft Punk tagnak fogok beöltözni. Valami csillogó ruhához felkapom a kedvenc bukósisakomat és már készen is van az összeállítás. Ennél egyszerűbb jelmez nem is kell. Ha pedig nem ismeri fel senki, hogy ez a Daft Punk akar lenni, akkor is legrosszabb esetben motorosnak néznek, ami szintén nagyon menő dolog.