Énekesnőként nagyon fontos nekem a megjelenés. Egy nőnek ez egyébként is fontos kell, hogy legyen alap esetben, de ha az ember a színpadon áll, még jobban megnő a kinézet jelentősége. Egy vagyont költök ruhákra, cipőkre és kiegészítőkre. Na, nem, mint ha ez nehezemre esne, meg be lehet ezt tudni járulékos költségnek, a karrierembe való befektetésnek, de mégis, mikor belegondolok, hogy mennyi megy el rá, néha kicsit össze ugrik a gyomrom. Ha férfi lennék, sokkal egyszerűbb dolgom lenne. Egy pasinak elég, ha van 2-3 nadrágja, vesz vagy 10 pólót meg néhány dzsekit, aztán ezeket kombinálja. De ha minden fellépésre vesz egy új pólót, az sem olyan óriási befektetés. Egy nőnél ennél sokkal több mindenre kell odafigyelni. Szoknya, nadrág, felső egybe ruha, anorák, kis kabát, nagykabát, cipő és akkor még nem beszéltünk a kiegészítőkről. Egy-egy ékszerrel például úgy fel lehet dobni egy egyszerű ruhadarabot, hogy olyan, mint ha teljesen más lenne. Például az utóbbi időben néhányszor bevetettem azt a taktikát, hogy vettem néhány egyszerű, egy színű pólót meg trikót, vagy kis ruhát, és többször is felvettem, csak más kisegészítőkkel. A rajongók, főleg a tini lányok nagyon kritikusak, nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy a színpadon kétszer ugyan azt vegyem fel, de ezzel a kiegészítő variálással kibackeltem néhány koncertet. Persze fontos, hogy az ilyen szettekhez választott kiegészítő nagyon látványos legyen, mert egy vékony kis nyaklánc nem igazán kelti fel a figyelmet, viszont minél nagyobb és csillogóbb egy ékszer, annál jobban elvonja a figyelmet a ruháról.
És mivel az ékszerrel kapcsolatban sokkal megbocsájtóbbak a vizslató tekintetek, azt például megteheti az ember, hogy ugyan azt a nagyon feltűnő ékszert többször felveszi más és más egyszerű ruhával. Van egy pár ilyen hatalmas feltűnő nyakláncom, de mégsem ezek a kedvenceim. Mivel folyamatosan a rivaldafényben vagyok és minden porcikámat nagyítóval vizsgálgatják, azokat a darabokat szeretem, amik sokkal kevésbé vannak szem előtt. Két darabom van, amit szinte minden alkalommal magamra veszek alkalomtól és ruhától függetlenül. Az egyik egy hajszál vékony bokalánc, a másik pedig egy apró köves swarovski karkötő.
Mind a kettőt ajándékba kaptam, az egyiket anyukámtól a másikat pedig a kedvesemtől. Nem nagy és feltűnő darabok, csak a szívemnek nagyon kedvesek és emiatt is látom őket gyönyörűnek. Ráadásul nagy magabiztosságot adnak, mert olyan mikor hordom őket, mint ha velem lennének azok, akiktől kaptam őket. Na, nem, mint ha nem kísérnének el személyesen a legtöbb fellépésemre, de ha mégsem, akkor is úgy érzem, mint ha ott lennének. Ráadásul olyan darabok, amik szinte mindenhez passzolnak, mivel, mint korábban is mondtam, nem olyan feltűnőek, szépen belesimulnak minden öltözékbe.
De persze ezek nem öltöztetnek, csak a lelkemet melengetik, szóval nem óvnak meg a folyamatos ruhavásárlástól. Vannak már bejáratott helyeim, ahol vásárolni szoktam, és ott kapok kedvezményt is, így olcsóbban megúszom a dolgot. A ruhaszponzoroknak nem vagyok híve, szeretem azt hordani, amihez kedvem van, nekem ne mondja meg senki, hogy mit kell felvennem. Lényegében nincs is senki, aki a kinézetemet befolyásolná.
Így teszem én össze magam minden koncertre. És nincs is más szabályom magamnak, csak annyi, hogy az egyszerű mindig nagyszerű, és csak a swarovski karkötőm nem maradhat le!