A legtöbb embernek sokféle sztereotipikus elképzelése van a zenészek életvitelével kapcsolatban. Gondolok itt arra, hogy hajlamosak azt hinni, hogy a rock zenészek isznak és dohányoznak a legtöbbet, aki pedig elektronikus zenével foglalkozik, az biztosan nem tud aludni a drogok miatt, és a többi… Mivel magam is zenész vagyok, alátámaszthatom, hogy bizonyos esetekben igen, ezek az elképzelések helytállnak. Azonban a zenészek legtöbbje nem folytat ilyen önromboló életvitelt. A bevételek ugyanis elsősorban a koncertekből származnak, és ha részegség miatt nem sikerülnek jól, akkor a legközelebb már nem hívnak vissza játszani. Koncertlehetőségektől elesni pedig a legnagyobb csalódás egy zenésznek. Másik kérdés, hogy ha valaki fizet azért, hogy hallhasson téged játszani, akkor a legkevesebb, hogy megtiszteled annyival, hogy nem kótyagosan állsz a színpadra. Hiszen ez a munkád! Jobb esetben egy irodai munkás, orvos, vagy tűzoltó sem menne be úgy dolgozni, hogy ittas.
A könnyű zenészekről hiszik a leginkább azt az emberek, hogy hajlamosak az ilyen jellegű kilengésre. Sokan meglepődnek viszont, amikor elmesélem nekik, hogy a legtöbbet a zeneművészeti egyetemeken éppen a klasszikus zenészek isznak, azon belül is a hangszeresek. Ezt pedig a saját szememmel láthattam én is. Az egyik, még az egyetemen megismert zongorista barátom, Beni is az iszákos zenészek táborát erősíti. Amíg egyetemre járunk, addig ez félig-meddig elfogadott, hiszen fiatalon természetes, hogy az ember szeret önfeledten szórakozni. Beni esetében ez az állapot viszont jóval tovább elnyúlt. Most, így 30 évesen is megtartotta ezt a szokását, ami a szakmai életére is sötét árnyékot vet. Folyamatosan elkésik a próbáiról, kevesebbet gyakorol, és sorra mondja le a gyerekek zongora óráit. Pár hete pedig bekövetkezett minden zenész legrosszabb rémálma: a koncertjén egyszerűen nem bírta eljátszani a darabot.
Gondolom sejtitek, hogy nem a képességei miatt nem sikerült végigjátszani a koncertet. A problémát az okozta, hogy nem is kevés alkohol hatása alatt állt ki a színpadra. Ezt látva mindannyian, akik ott voltunk, és ismerjük Benit személyesen, elszörnyedtünk. Ez így nem folytatódhat tovább, különben pár éven belül teljesen elhagyja magát. Nem szeretnénk, hogy ő is a kiégett, függőségekkel küzdő zenészek közé kerüljön. Az alkoholizmus ugyanolyan betegség, mint bármelyik másik, és azt is kezelni kell. Ehhez először is arra van szükség, hogy maga az alkoholbeteg belássa, hogy gond van. Ameddig ő ezt nem veszi észre, addig nem kezelhető sikeresen, hiába a támogató család és barátok. A becsődölt koncertje után Beniben egy változás indult el, egyre nyitottabb lett a közeli hozzátartozói aggódó tanácsaira, amikre korábban csak legyintett.
Emiatt elkezdtem én is addiktológiai szakemberek után kutatni, és így találtam rá a https://felepulok.hu/kapcsolat oldalra. Ez a link Felépülők Családi Felépülési Központ elérhetőségeihez irányított át. Láthatóan több helyszínen is elérhetőek. El is mentettem ezt az oldalt a későbbiekre nézve, mivel hamarosan sikerülhet elérni azt, hogy Beni hajlandó legyen konzultálni szakemberekkel is. A https://felepulok.hu/kapcsolat oldalról továbblépve pedig sok hasznos információt találtam az alkoholizmus fázisairól, és a Felépülők Központ 28 napos rehabilitációs programjáról. Ez a program, mint azt az elérhetőségeknél is láthattam, egy a Balaton-felvidéken található természetközeli házban zajlik le, csendes, nyugodt körülmények között. A program alatt terapeuták, addiktológusok, ápolók és tapasztalati munkatársak nyújtanak segítséget az alkoholista pácienseknek 0-24 órában. A program alatt pedig nem csak az alkoholfüggő betegeket, hanem a családjaikat is támogatják konzultációk, előadások, és családi napok keretein belül. A program végeztével pedig utógondozást is biztosítanak.
Hamarosan remélem eljutunk addig, hogy Beni hajlandó legyen teljesen letenni az alkoholt. Ha az elhatározás már megvan, akkor tudom is, hogy kikhez küldjem őt konzultációra – a Felépülőkhoz.